IT 2009-ben történt, amikor a feleségemmel együtt nyolc gyermekünkkel vidékre költöztünk. Vegyes érzelmekkel hagytam el a kisvárost, ahol éltünk… de úgy tűnt, Isten vezet minket. Találtunk egy távoli farmot a kanadai Saskatchewan közepén, amely hatalmas, fák nélküli földterületek között lakott, és csak földutakon lehet megközelíteni. Valójában nem is engedhettünk meg magunknak mást. A közeli város lakossága körülbelül 60 fő volt. A főutca többnyire üres, romos épületek sora volt; az iskolaépület üres volt és elhagyatott; a kis bank, posta és élelmiszerbolt gyorsan bezárt érkezésünk után, nem hagyva nyitva más ajtót, csak a katolikus templomot. A klasszikus építészet szép szentélye volt – furcsán nagy egy ilyen kis közösség számára. De a régi fotók azt mutatják, hogy az 1950-es években hemzsegtek a gyülekezetek, még akkoriban, amikor még nagycsaládosok és kis gazdaságok voltak. De most csak 15-20-an jelentek meg a vasárnapi liturgián. Gyakorlatilag egyetlen keresztény közösségről sem lehetett beszélni, kivéve néhány hűséges idős embert. A legközelebbi város csaknem két órányira volt. Barátaink, családunk és még a természet szépsége nélkül maradtunk, amellyel tavak és erdők körül nőttem fel. Nem vettem észre, hogy most költöztünk be a „sivatagba”…olvasson tovább →
