Belépés a tékozló órába

 

OTT nagyon szívemben írok és beszélek az elkövetkező napokban, ami komoly és fontos a dolgok nagy sémájában. Időközben Benedek pápa továbbra is világosan és őszintén beszél a világ előtt álló jövőről. Nem meglepő, hogy visszhangozza Boldogságos Szűz Mária figyelmeztetéseit, aki személyében prototípus és tükör az egyház. Vagyis következetességnek kell lennie közte és a Szent Hagyomány között, Krisztus testének prófétai szavai és hiteles jelenései között. A központi és a szinkron üzenet mind a figyelmeztetés, mind a remény egyike: figyelmeztetés hogy a világ jelenlegi útja miatt a katasztrófa szakadékán van; és remény hogy ha visszafordulunk Istenhez, meg tudja gyógyítani nemzeteinket. Benedict pápa erőteljes homíliájáról szeretnék többet írni a múlt húsvéti virrasztásról. De egyelőre nem becsülhetjük le figyelmeztetésének komolyságát:

Az a sötétség, amely valódi fenyegetést jelent az emberiség számára, az a tény, hogy képes meglátni és kivizsgálni kézzelfogható anyagi dolgokat, de nem látja, merre tart a világ vagy honnan jön, merre halad a saját életünk, mi a jó és mi a jó mi a gonosz. Az Istent burkolózó sötétség és az értékeket elhomályosító tényleges fenyegetés a mieinkre létezés és általában a világnak. Ha Isten és az erkölcsi értékek, a jó és a gonosz közötti különbség sötétségben maradnak, akkor az összes többi „fény”, amely ilyen hihetetlen technikai bravúrokat tesz elérhetővé a kezünkben, nemcsak haladás, hanem veszélyek is, amelyek minket és a veszélyeztetett világ. - XVI. PÉNZBENETIK Húsvéti vigília szentbeszéd, 7. április 2012. (kiemelés az enyém)

Így elérkezett a világ A tékozló óra: a remény és a figyelmeztetés időszaka…

 

Először 15. március 2011-án jelent meg:

MÉG AKKOR IS miután az egész örökségét lefújva teljesen megtört, a tékozló fiú nem jön haza. Még akkor sem, ha éhínség söpört végig a földön, nem jött haza. Még azután is, hogy ő - zsidó fiú - csak etetésre talált munkát sertés, nem jönne haza. A tékozló fiúnak végül csak egy térde volt a bűn disznótornyában.a lelkiismeret megvilágítása”(Vö. Lukács 15: 11-32). Csak akkor, amikor teljesen megtört, végre képes volt keresni befelé… és akkor hazafelé újra.

És a szegénységnek ez a helye vezet az önismeret felé, ahová a világnak el kell jutnia, mielőtt ő is megkapná „megvilágítását” ...

 

AZ ÉJSZAKÁT BUKNI KELL

Ma reggel imádkozva éreztem, hogy az Atya azt mondja:

Gyermekem, kedveld a lelkedet az eseményeknek, amelyeknek meg kell történniük. Ne félj, mert a félelem a gyenge hit és a tisztátalan szeretet jele. Inkább bízzon teljes szívvel mindabban, amit a föld színén el fogok érni. Csak akkor, az „éjszaka teljében”, az embereim képesek lesznek felismerni a fényt… —Napló, 15. március 2011 .; (vö. 1 János 4:18)

Nem arról van szó, hogy Isten azt akarja, hogy szenvedjünk. Soha nem teremtett minket szenvedésre. A bűn révén az emberiség szenvedést és halált hozott a világra ... de Jézus Keresztjén keresztül a szenvedés ma már a megtisztulás és a korrekció eszközeként használható fel egy nagyobb jó elérésére: megváltás. Amikor az irgalmasság nem sikerül meggyőzni, az igazságosság meg fogja tenni.

A könnyek könnyedén folynak, amikor az ember elkezdi gondolkodni azon szenvedéseken, amelyek Japánban, Új-Zélandon, Chilében, Haitin, Kínában stb. Zajlanak, ahol szörnyű földrengések támadtak. De amikor utazásaim és levelezéseim során a világ minden részén lelkeket szolgálok, újabb szenvedés tapasztalható szinte minden régióban, de különösen a nyugati kultúrákban. Ez a bánat a lelki földrengés, amely a felvilágosodás korának téves filozófiáival kezdődött - végső soron Isten hitébe vetette a hitet - és amely erkölcsi cunami korunkon keresztül. 

A kígyó azonban ömlött a szájából egy vízfolyás, miután az asszony lesöpörte az áramlattal. (Jel 12:15)

Hogy első szökőár most visszahúzódik, nyomában hagyva egy „a halál kultúrája, ”Ahol még az emberi élet értékét is nyíltan vitatják, nyíltan megtámadják, nyíltan megölik - és akkor az ilyen cselekedetek nyíltan ünnepelt mint „jogot” korunk valóban süket és vak tékozló fiai és lányai.

És aztán, A tékozló óra jött. Mert lehetetlen, hogy egy önmagát megfordító emberiség életben maradjon. Így a nemzetek környezete, erőforrásai, szabadságai és békéje forog kockán. Lehet-e a Szentatya egyértelműbb a legújabb enciklika levelében?

... nem szabad lebecsülnünk a jövőnket fenyegető zavaró forgatókönyveket, vagy a „halál kultúrájának” rendelkezésére álló erőteljes új eszközöket. Az abortusz tragikus és elterjedt csapásához a jövőben esetleg hozzá kell tennünk - valóban ez már önmagában is jelen van - a születések szisztematikus eugenikus programozását. A spektrum másik végén egy pro-eutanáziás gondolkodásmód lép be ugyanolyan káros állítás az élet felett, amelyet bizonyos körülmények között már nem érdemes élni. E forgatókönyvek mögött kulturális szempontok állnak, amelyek tagadják az emberi méltóságot. Ezek a gyakorlatok viszont elősegítik az emberi élet materialista és mechanisztikus megértését. Ki mérhette meg az ilyenfajta mentalitás negatív hatásait a fejlődésre? Hogyan lephet meg minket az emberi degradálódási helyzetek iránti közömbösség, amikor ez a közöny kiterjed még arra is, hogy mi viszonyul ahhoz, ami emberi és mi nem? Megdöbbentő az önkényes és szelektív elhatározás, hogy mit terjesszünk elő ma tiszteletre méltónak. A jelentéktelen ügyeket sokkolónak tartják, mégis a példátlan igazságtalanságokat széles körben tolerálni látszik. Míg a világ szegényei továbbra is a gazdagok ajtaján kopogtatnak, a jólét világa annak a lelkiismeretének a veszélyével jár, hogy már nem hallja ezeket a kopogásokat, ami már nem képes megkülönböztetni azt, ami emberi. - XVI. PÉNZBENETIK Caritas in Veritate „Szeretet az igazságban”, N. 75

A természet megrázkódása, mondhatni, a spirituális és erkölcsi tektonikai lemezek közötti eltolódás és elválás következménye; mert a teremtés és az erkölcs alapvetően kötődik egymáshoz: ^[1]Rom 8: 18-22

A természet romlása valójában szorosan kapcsolódik az emberi együttélést formáló kultúrához: amikor tiszteletben tartják az „emberi ökológiát” a társadalomban a környezeti ökológia is előnyös. Ahogyan az emberi erények összefüggenek egymással, így az egyik gyengülése veszélybe sodorja a többieket, úgy az ökológiai rendszer is egy olyan terv tiszteletben tartásán alapul, amely kihat a társadalom egészségére és a természettel való jó kapcsolatára egyaránt ... Ha nincs tisztelet mert az élethez és a természetes halálhoz való jog, ha az emberi fogantatást, a terhességet és a születést mesterségessé teszik, ha az emberi embriókat feláldozzák a kutatásra, a társadalom lelkiismerete végül elveszíti az emberi ökológia és ezzel együtt a környezeti ökológia ... Itt súlyos ellentmondás rejlik a mai mentalitásunkban és gyakorlatunkban: amely az embert lealacsonyítja, tönkreteszi a környezetet és károsítja a társadalmat. — XVI. BENEDICT PÁPA, uo. n. 51

 

Szükség van egy „megvilágításra”

De mi kell ahhoz, hogy az emberiség "felébredjen" abból a veszélyes irányból, amely felé tartunk? Látszólag sokkal többet, mint amit láttunk. Felfújtuk az „örökségünket” - vagyis elköltettük szabad akarat az Isten nélküli világ fejlesztéséről, amely igazságosság nélküli demokráciákhoz, egyensúly nélküli gazdaságokhoz, korlátozás nélküli szórakozáshoz és mértékletesség nélküli örömökhöz vezetett. De még akkor is, amikor erkölcsileg csődben vagyunk (és a házasságok és családok széleskörű pusztulása) bizonyíték erre), nem volt elég az emberiség lelkiismeretének korrigálása. Nem ... úgy tűnik, el kell jönnie egy „éhínség" és azután nagyszerű vetkőzés és a büszkeség megtörése ^[2]lát Tő Új Bábeli tornya amely Istennel, a mi Atyánkkal áll szemben. Amíg a nemzetek térdre nem érnek a saját maguk által elpusztított disznótornyban, úgy tűnik, képesek lesznek egy a lelkiismeret megvilágítása. És ezért a Hét tömítés a Jelenésekről véglegesen meg kell törni annak érdekében, hogy Isten irgalmas igazságossága - vagyis hagyja, hogy arassuk, amit vetettünk ^[3]Gal 6: 7-8- annak tudatosítása, hogy meddig estünk le a kegyelemtől.

És így, az éjszakának el kell esnie; ennek az új pogányságnak a sötétségének meg kell felelnie. És akkor, úgy tűnik, csak akkor lesz képes a modern ember megkülönböztetni a „világ fényét” a „sötétség fejedelmétől”.

 

A LÉLEK KEZELÉSE ... KEGYELEMRE

Végső soron ez a remény üzenete: hogy Isten nem engedi, hogy az emberiség teljesen elpusztítsa magát. A legszuverénebb és legszebb módon fog beavatkozni. Az eljövetel A lelkiismeret megvilágítása, talán az úgynevezett A Jelenések „hatodik pecsétje”lehetőség lesz a tékozló fiúk és lányok hazatérésére. Ahelyett, hogy haragra ereszkedne a világra, az Atya oda fog rohanni, aki megkezdi a hazautat, és üdvözli őket, függetlenül attól, hogy milyen súlyos vagy elveszett bűnös volt. ^[4]vö Az Atya eljövendő kinyilatkoztatása

Amíg még távol állt, apja meglátta és együttérzett, futott, átölelte és megcsókolta. (Lukács 15:20)

Melyik ember közületek, akinek száz juha van, és elveszíti közülük az egyiket, nem hagyja el a kilencvenkilencet a sivatagban, és nem megy az elveszett után, amíg meg nem találja? (Lukács 15: 4)

Addig ne károsítsd a földet, a tengert vagy a fákat, amíg rá nem tesszük a pecsétet Istenünk szolgáinak homlokára. (Jel 7: 3)

Bárhol szolgálok is, folyamatosan találkozom olyan szülőkkel, akiknek gyermekei elhagyták az egyházat. Törött szívűek és félnek, hogy gyermekeik örökre elvesznek. Biztos vagyok benne, hogy sokan közületek így vannak, akik most ezt olvassátok. De figyelj jól ...

Amikor az Úr látta, milyen nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy a vágya, hogy szíve megfogant, soha nem volt más, csak gonosz, megbánta, hogy embert teremtett a földön, és szíve elszomorodott. Az Úr így szólt: "Kiirtom a földről azokat az embereket, akiket teremtettem ... sajnálom, hogy megalkottam őket." De Noé kegyelmet talált az Úr iránt. (Ter 6-5)

Noé volt az egyetlen igaz lélek, akit Isten megtalálhatott - de megmentette Noét és családját. ^[5]Lásd még A család közelgő helyreállítása

Menj be a bárkába, te és az egész házad, mert egyedül ebben a korban találtam igazán igazságosnak. (Ter 7)

Tehát azok, akiknek gyermekei, testvérei, házastársai stb. Elhagyták a hitet: legyetek olyanok, mint Noé. Te vagy az igaz, aki hűségesen él Isten Igéjéhez, közbenjár és imádkozik az ő nevükben, és hiszem, hogy Isten megadja nekik a lehetőséget és a kegyelmet, hogy hazatérjenek - akárcsak a tékozló fiú. ^[6]lát A család közelgő helyreállítása az utolsó fele előtt Nagy vihar áthalad az emberiség felett: ^[7]lát A tékozló óra

Felkelek és elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és ellened már nem érdemlem, hogy fiadnak hívják; bánj velem úgy, ahogyan az egyik alkalmazottjával. (Lukács 15: 18–19)

De ez a tékozló óra nem a béke új korszakának kezdete - még nem. Ugyanis a tékozló példázatában azt is olvassuk, hogy az idősebb fiú volt nem nyitott az Atya irgalmára. Tehát sokan visszautasítják a megvilágítás kegyelmét is, amely így a lelkeket vonja be Isten irgalmába, vagy a sötétségben hagyja őket. A juhokat szitálják a kecskékből, a pelyvából származó búza. ^[8]vö A nagy megtisztulás Így meg fogják állítani a színteret a Fény és a sötétség hatalma közötti „végső konfrontációnak”. ^[9]vö A Jelenések könyvének élése  Ez a behatoló sötétség, amelyre Benedek pápa figyelmeztette nemzedékünket prófétai tanításaiban.

De Isten megadja azokat, akik megkapják Irgalmát menedék bárka az elkövetkező időkben, hogy láthassák az utat a sötétségben ... ^[10]lát A Nagy Bárka és a Az irgalom csodája

 

 

Köszönjük, hogy segítettek a minisztérium talpon tartásában!

Kattintson ide Leiratkozás or Feliratkozás erre a folyóiratra.

Tweet