AS felosztás és toxicitás növekedése napjainkban kanyarokba taszítja az embereket. Populista mozgalmak jelennek meg. A szélsőbal és a szélsőjobboldali csoportok elfoglalják álláspontjukat. A politikusok vagy a teljes kapitalizmus, vagy a új kommunizmus. A tágabb kultúrában azokat, akik magáévá teszik az erkölcsi abszolútumokat, intoleránsnak titulálják, míg azokat, akik magukévá teszik bármi hősöknek tekintik. Még az egyházban is kialakulnak a szélsőségek. Az elégedetlen katolikusok vagy átugranak Péter barokkjából az ultradoracionalizmusba, vagy egyszerűen teljesen elhagyják a hitet. A lemaradók között pedig háború van a pápaság miatt. Vannak, akik azt javasolják, hogy hacsak nem nyilvánosan kritizáljátok a pápát, eladók vagytok (és ne adj Isten, ha meg meri idézni!), Majd azok bármilyen a pápa kritikája a kiközösítés alapja (egyébként mindkét álláspont téves).
Ilyenek az idők. Ilyenek azok a megpróbáltatások, amelyekre a Boldog Anya évszázadok óta figyelmeztet. És most itt vannak. A Szentírás szerint a „végidők” kibontakoznak az emberiség önmagára fordulásával.
Újabb ló jött ki, egy piros. Lovasának hatalmat kapott, hogy elvegye a békét a földről, hogy az emberek egymást lemészárolják. És hatalmas kardot kapott. (Jelenések 6: 4)
A kísértést ezekbe a szélsőségekbe kell beszívni. Sátán pontosan ezt akarja. A hadosztály felfogja a háborút, és a háború pusztítást szül. Sátán tudja 
nem nyerheti meg a háborút, de mindenképpen megkísérthet minket szétszakítani, megsemmisíteni a családokat és házasságokat, közösségeket és kapcsolatokat, sőt nemzeteket is harcba hozni - ha együttműködünk hazugságaiban. Több ezer éves emberi lét és annak lehetősége után, hogy tanuljanak a múlt barbárságából, itt ismét megismételjük a történelmet. Megtérés nélkül nincs előrelépés az emberi állapotban. Krisztus ismét kinyilatkoztatja önmagát (ezúttal saját magunk okozta bánataink révén), hogy Ő az Univerzum és minden hiteles emberi fejlődés központja. De eltarthat egy Antikrisztus, mire ez a merev nyakú nemzedék elfogadja ezt az igazságot.
A Sátán átveheti a riasztóbb álságfegyvereket - elrejtheti magát - megpróbálhat elcsábítani minket apró dolgokban, és így az Egyházat nem egyszerre, hanem apránként és valódi helyzetéből mozgatva. Úgy gondolom, hogy sokat tett ily módon az elmúlt évszázadok során ... Az ő politikája, hogy szétválasszon minket és szétválasszon bennünket, és fokozatosan kiszorítson bennünket erőskövünkből. És ha lesz üldözés, akkor talán az is lesz; akkor talán, amikor mindannyian a kereszténység minden részén ilyen megosztottak és annyira csökkentek vagyunk, olyan szakadársággal teli, annyira közel vagyunk az eretnekséghez. Amikor rávetettük magunkat a világra, és attól függünk, hogy milyen védelemben részesülünk, és feladjuk függetlenségünket és erőnket, akkor az [Antikrisztus] dühében ránk tör, amennyire Isten megengedi neki. Ezután hirtelen felbomlik a Római Birodalom, és Antikrisztus üldözőként jelenik meg, és a barbár nemzetek betörnek. - Áldott John Henry Newman, IV. Prédikáció: Antikrisztus üldözése
KRISZTUS EXTRÉMEK
Lehet, hogy nem kedveled Ferenc pápát, de egy biztos: pontifikátusának hatása volt megrázva az egyházatezáltal teszteljük, hogy hitünk Krisztusban, egy intézményben vagy éppen ebben az értelemben egyszerűen önmagunkban van-e.
Jézus így jellemezte magát:
Én vagyok a út és a igazság és a élet. Senki sem jön az Atyához, csak rajtam keresztül. (János 14: 6)
Az egyház szélsőségei ebben a három címben találhatók meg. Először egy rövid áttekintés:
Az út
Jézus nemcsak az igazat mondta, hanem megmutatta, hogyan kell élni - nem pusztán kifelé irányuló cselekedetként, hanem a szív mozgásaként, az áldozati (agape) szeretetként. Jézus szeretett, vagyis szolgált utolsó leheletéig. Megmutatott nekünk egy utat, amelyet nekünk is meg kell követnünk egymás viszonyában.
Az igazság
Jézus nemcsak szeretett, hanem azt is megtanította, mi alkotja a jobb életmód és nem élés módja. Vagyis muszáj szeretet az igazságban, különben az, ami „szerelemként” jelenik meg, elpusztíthat, nem pedig életet hozhat.
Az élet
Az igazság védőkorlátjai közötti utat követve az ember a természetfölötti Krisztus élete. Amikor Istent a saját céljaként keresi azáltal, hogy engedelmeskedik parancsainak, amelyek az igazságban való szeretetre vonatkoznak, kielégíti a szív vágyát azzal, hogy önmagát adja, aki a Legfelsõbb Élet.
Jézus mindhárom ilyen. A szélsőségek akkor jönnek, amikor figyelmen kívül hagyjuk a többiek közül egyet vagy kettőt.
Ma bizonyára vannak olyanok, akik népszerűsítik az „utat”, de az „igazság” kizárásával. De az egyház nem csupán a szegények táplálására és felöltözésére létezik, hanem mindenekelőtt az üdvösséget hozza el nekik. Van különbség az apostol és a szociális munkás között: ez a különbség az „Az igazság, amely szabaddá tesz minket”. Így vannak, akik visszaélnek Urunk szavaival, akik ezt mondták "Ne ítélj" mintha azt javasolná, hogy soha ne azonosítsuk a bűnt, és másokat hívjunk megtérésre. De szerencsére Ferenc pápa első zsinatán feljelentette ezt a hamis szellemiséget:
A kísértés a jóság iránti hajlam felé, amely egy megtévesztő irgalom nevében megköti a sebeket anélkül, hogy először meggyógyítaná és kezelné őket; amely a tüneteket kezeli, és nem az okokat és a gyökereket. Ez a „jótétemények”, a rettegők és az úgynevezett „haladók és liberálisok” kísértése. -Katolikus hírügynökség, 18. október 2014
Másrészt használhatjuk az igazságot mint foltot és falat, hogy elválasszunk és pufferozzunk minket a világtól, az „út” követeléseitől, és ezáltal hatékony evangélizátorok legyünk. Elég azt mondani, hogy a Szentírásban semmilyen példa nincs arra, hogy Krisztus vagy az apostolok trombitálják az evangéliumot 
egy sziklán. Inkább beléptek a falvakba, beléptek otthonaikba, beléptek a közterekre és beszéltek a igazság a szerelemben. Tehát az egyházban van egy olyan szélsőség is, amely visszaél a Szentírással, ahol Jézus megtisztította a templomot vagy szidta a farizeusokat - mintha ez lenne az alapértelmezett evangelizációs mód. Ez egy…
… Ellenséges rugalmatlanság, vagyis az, hogy bezárkózni akarjon az írott szóba ... a törvénybe, annak tudatában, amit tudunk, és nem annak, amit még meg kell tanulnunk és el kell érnünk. Krisztus idejétől kezdve a buzgó, a lelkiismeretes, a kérők és az úgynevezett - ma "hagyományőrzők", valamint az értelmiség kísértése. -Katolikus hírügynökség, 18. október 2014
Óvatosan és körültekintően kell eljárni, amikor mások bűnét kezeljük. Ugyanolyan óriási különbség van Krisztus és köztünk, mint egy bíró és egy esküdt között. Az esküdt részt vesz a törvény alkalmazásában, de végül a bíró adja ki a büntetést.
Testvéreim, akkor is, ha egy embert valamilyen vétek elkövet, a lelkieknek ezt szelíd lélekkel, önmagunkra tekintve kell kijavítaniuk, hogy ne is kísértésbe eshessenek ... de tegyétek finoman és tisztelettel, tisztán tartva lelkiismeretünket , hogy amikor rosszindulatúak vagytok, azok, akik meggyalázták Krisztusban tanúsított jó magatartásukat, maguk is szégyent szenvedhessenek. (Galata 6: 1, 1 Péter 3:16)
Az igazat a jótékonyság „gazdaságában” kell keresni, megtalálni és kifejezni, de a szeretetet viszont meg kell érteni, meg kell erősíteni és az igazság tükrében kell gyakorolni. Ily módon nemcsak az igazság által megvilágosított jótékonyságnak szolgálunk, hanem segítünk hitelességet adni az igazságnak is ... A tudás nélküli cselekedetek vakok, a szeretet nélküli tudás pedig steril. — BENEDICT PÁPA XVI, A Caritas a Veritate-ben, n. 2., 30
Végül azok szélsőségeit látjuk, akik nem akarnak mást, csak az „életet” vagy a vallási tapasztalatok magasságát. Az „út” néha felhívja a figyelmet, de az „igazság” leggyakrabban az úton van.
A JÓ EXTRÉM
Van azonban egy véglet, amelyre határozottan hivatottak vagyunk. Ez önmagunk teljes és teljes elhagyása Isten előtt. Ez a szívünk teljes és teljes megtérése, amely a bűn életét teszi mögöttünk. Más szavakkal, szentség. A mai első misei olvasat kibővíti ezt a szót:
Most a test művei nyilvánvalóak: erkölcstelenség, tisztátalanság, engedékenység, bálványimádás, varázslás, gyűlölet, rivalizálás, féltékenység, dühkitörések, önző cselekedetek, széthúzások, frakciók, irigység, ivás, orgiák és hasonlók. Figyelmeztetlek, ahogy korábban is figyelmeztettelek, hogy azok, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten Királyságát. Ezzel szemben a Lélek gyümölcse a szeretet, az öröm, a béke, a türelem, a kedvesség, a nagylelkűség, a hűség, a szelídség, az önuralom. Ilyen ellen nincs törvény. Most azok, akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeivel és vágyaival. (Gal 5: 18-25)
Sok keresztény van manapság, aki haragra csábul, amikor az egyház és a világ állapotát vizsgálja. Látod őket a blogoszférában és a közösségi médiában, akik levetkőztetik a püspököket, és az ujjukat a pápán csóválják. Úgy döntöttek, hogy itt az ideje, hogy magukhoz vegyék az ostort és megtisztítsák a templomot. Nos, követniük kell a lelkiismeretüket.
De követnem kell az enyémet. Meggyőződésem, hogy ebben az órában nem haragra van szükség, hanem szentségre. Ez alatt nem azt a hiányos kegyességet értem, ami megmaradt 
néma a bűn előtt. Inkább az Igazság iránt elkötelezett férfiak és nők, akik az utat élik, és így terjesztik az Életet, amely egyszóval a szerelem Istené. Ez a bűnbánat, az alázat, a szolgálat és a kitartó imádság szűk útjának eredménye. Ez az önmegtagadás szűk útja Krisztussal való kitöltésre, hogy Jézus újra járjon közöttünk ... rajtunk keresztül. Másképp fogalmazva:
... Amire az Egyháznak nem kritikusokra, hanem művészekre van szüksége ... Amikor a költészet teljes válságban van, nem az a fontos, hogy ujjal mutasson a rossz költőkre, hanem önmagára, hogy szép verseket írjon, ezzel megállítva a szent tavaszokat. —Georges Bernanos († 1948), francia szerző, Bernanos: Egyházi lét, Ignatius Press; idézi Magnificat 2018. október, 70–71
Gyakran kapok leveleket, amelyekben arra kérnek, hogy kommentáljam a pápa mondását, tettét vagy tettét. Nem tudom, miért számít igazán a véleményem. De ennyit mondtam egy érdeklődőnek: WLátjuk, hogy püspökeink és pápaink ugyanolyan esendőek, mint mi többiek. De mivel vezetésben vannak, ezért nagyobb szükségük van imáinkra, mint nekik! Igen, hogy őszinte legyek, engem inkább a szentség hiánya foglalkoztat, mint a papság. A magam részéről arra törekszem, hogy halljam Krisztust személyes gyengeségeik fölött beszélni, éppen azért, hogy Jézus kijelentette nekik:
Aki hallgat rád, engem hallgat. Aki elutasít, elutasít engem. És aki elutasít, elutasítja azt, aki küldött. (Lukács 10:16)
Isten válasza a kulturális romlásra mindig szent: férfiak és nők, akik megtestesítették az evangéliumot-szentség-ez az ellenszere a körülöttünk lévő erkölcsi összeomlásnak. A mások hangján vagy azon felüli sikítás érvet nyerhet, de ritkán nyer lelket. Valójában, amikor Jézus ostorral megtisztította a templomot, és szidta a farizeusokat, az evangéliumokban nem volt olyan beszámoló, amelyet bárki megbánna abban a pillanatban. De rengeteg utalásunk van arra, amikor Jézus türelmesen és szeretettel tárta fel az igazságot a megkeményedett bűnösök előtt, hogy megolvadt a szívük. Valóban sokan maguk lettek szentek.
Szerelem sose hibázik. (1Kor 13: 8)
Az egyházi erkölcsi korrupció biztosan nem csak a mi korunkban született, hanem messziről származik, és a szentség hiányában gyökerezik ... A valóságban az (egyház) romja minden alkalommal megszületik, amikor a szentséget nem teszik elsőre hely. És ez minden idõre érvényes. Azt sem lehet fenntartani, hogy a jó egyház megőrzéséhez elegendő a jó egyház létrehozása ... Csakis a szentség felforgatja ezt az pokoli rendet, amelyben elmerülünk. - Alessandro Gnocchi olasz katolikus tudós és író, Aldo Maria Valli olasz katolikus íróval készített interjúban; megjelent a 66. számú levélben, Dr. Robert Moynihan, A Vatikán belsejében
A Most Szó teljes munkaidős szolgálat, amely
támogatásával folytatja.
Áldjon meg, és köszönöm.
Markkal beutazni A Most Word,
kattintson az alábbi szalagra a Iratkozz fel.
Az Ön e-mail címét nem osztjuk meg senkivel.
