ONE a „most szavak” közül, amelyeket az Úr a szívemre pecsételt, az az, hogy megengedi, hogy népe próbára tegyen és finomodjon egyfajta „utolsó hívás” a szenteknek. Megengedi, hogy a lelki életünkben lévő „repedések” feltáruljanak, és ennek érdekében kihasználjuk rázz meg minket, hiszen már nem marad ideje a kerítésen üldögélni. Ez olyan, mintha egy gyengéd figyelmeztetés lett volna az égből a figyelmeztetés, mint a hajnali világító fény, mielőtt a Nap megtörné a horizontot. Ez a megvilágítás a ajándék ^[1]Zsid 12:5-7: „Fiam, ne vesd meg az Úr fegyelmezését, és ne csüggedj, ha megfedd! akit szeret az Úr, azt fegyelmezi; minden fiút megostoroz, akit elismer.” A megpróbáltatásokat „fegyelemként” viselje el; Isten fiaiként bánik veletek. Mert melyik „fiú” az, akit az apja nem fegyelmez? hogy felébresszen minket a nagyra lelki veszélyek amivel szemben állunk, mióta korszakos változásba léptünk – az betakarítás ideje. olvasson tovább →