UTÁN az első pünkösdkor az apostolok mélyebb megértést kaptak arról, hogy kik voltak Krisztusban. Ettől a pillanattól kezdve élni, mozogni és „Jézus nevében” élni kezdték őket.
A NÉVBEN
Az Apostolok cselekedeteinek első öt fejezete „a név teológiája”. A Szentlélek leszállása után az apostolok mindent „Jézus nevében” tesznek: prédikálnak, gyógyítanak, keresztelnek ... mindez az Ő nevében történik.
Jézus feltámadása a Megváltó Isten nevét dicsőíti, mert attól kezdve Jézus neve teljes mértékben megmutatja a „minden név fölött álló név” legfőbb erejét. A gonosz szellemek féltik a nevét; az ő nevében a tanítványai csodákat tesznek, mert az Atya megadja mindazt, amit ezen a néven kérnek. --A katolikus egyház katekizmusa, N. 434
A pünkösd utáni időszakban nem először hallunk a név erejéről. Nyilvánvalóan valaki, aki nem volt közvetlenül Jézus követője, észrevette, hogy neve magában rejlő erőt tartalmaz:
"Tanárnő, láttunk valakit, aki az ön nevében kiűzte a démonokat, és megpróbáltuk megakadályozni, mert nem követ minket." Jézus így válaszolt: „Ne akadályozd meg. Nincs, aki a nevemben hatalmas tettet hajtson végre, aki ugyanakkor rosszat tudna beszélni rólam. ” (Márk 9: 38–39)
Ez a hatalom a nevében maga Isten:
Az ő neve az egyetlen, amely tartalmazza az általa jelzett jelenlétet. --A katolikus egyház katekizmusa, N. 2666
A NAGY KÜLÖNBSÉG
Mi lett azonban azzal a „valakivel”, aki Jézus nevében kiűzte a démonokat? Semmit nem hallunk róla. Jézus nevének használata nem helyettesítheti Jézus nevében való cselekedetet. Jézus valóban figyelmeztetett azokra, akik feltételezték, hogy nevének varázspálcaként való használata egyenértékű az igaz hittel:
Sokan azt mondják nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk? Nem űztük ki a démonokat a nevedben? Hát nem tettünk hatalmas tetteket az ön nevében? Akkor ünnepélyesen kijelentem nekik: - Soha nem ismertelek. Menjetek el tőlem, ti gonosztevők. (Máté 7: 22–23)
„Gonosztevőknek” nevezte őket - azokat, akik hallgatták az Ő szavait, de nem cselekedtek azok szerint. És mik voltak az Ő szavai? Love egymást.
Ha megvan a prófétálás ajándéka, és megértem minden rejtélyt és minden tudást; ha minden hitem van ahhoz, hogy hegyeket mozdíthassak, de nincs szeretetem, akkor semmi vagyok. (1Kor 13)
A nagy különbség e „valaki” között, aki egyszerűen használt Jézus és az apostolok neve követ Krisztus az, hogy éltek, mozogtak és Jézus nevében éltek (ApCsel 17:28). Olyan jelenlétben maradtak, amelyet az Ő neve jelzett. Mert Jézus azt mondta:
Aki bennem marad és én benne, sok gyümölcsöt fog hozni, mert nélkülem nem tehet semmit. (János 15: 5)
Hogyan maradtak benne? Megtartották parancsait.
Ha betartja az én parancsolataimat, akkor az én szeretetemben marad ... (János 15:10)
AZ ÉLET SZENTE
Démon kiűzése egy dolog. De a nemzetek megtérésére, a kultúrák befolyásolására és a Királyság megalapítására, ahol valaha fellegvárak voltak, egy lélek származik, aki kiürítette magát, hogy Krisztussal megteljen. Ez a nagy különbség a szentek és a szociális munkások között. A szentek maguk mögött hagyják Krisztus évszázadokon át tartó aromáját. Ezek olyan lelkek, akikben maga Krisztus gyakorolja hatalmát.
Krisztussal keresztre feszítettem; már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2: 19–20)
Azt merem mondani, hogy aki démonokat űz, mégis ellentétesen él az evangéliummal, az az, akivel az ördög „játszik”. Láttuk már azokat az „evangélistákat”, akik meggyógyítják a betegeket, kiűzik a gonosz szellemeket és hatalmas tetteket hajtanak végre, sok követőt magukhoz vonzva ... csak később botrányozzák meg őket a bűn rejtett életével, amely napvilágra kerül.
Az új pünkösd az „új evangelizáció” legfőbb célja. De amint más írásokban figyelmeztettem, akadnak hamis próféták, akik készek „jeleket és csodákat tenni megtévesztés céljából”. Ennek a pünkösdnek a hatalma tehát azokban a lelkekben rejlik, akik ebben az időben ben a Bástya haldokoltak maguknak, hogy Krisztus feltámadhasson bennük.
Egyedül a szent emberek képesek megújítani az emberiséget. — II. JÁNOS PÁL PÁPA, Vatikán, 27. augusztus 2004
SZENT ERŐ
St. Jean Vianney olyan ember volt, aki nem volt ismert nagy tehetségről, de egyszerűségéről és szentségéről híres volt. A Sátán gyakran testi formában jelent meg, hogy kínozza, megpróbálja és megrémítse. Hamarosan St. Jean megtanulta egyszerűen figyelmen kívül hagyni.
Egyik éjjel az ágy lángba borult, még mindig eredménytelenül. Az ördög hallotta ezt mondani: „Ha három ilyen pap lenne, mint te, tönkremenne a királyságom." -www.catholictradition.org
A szentség retteg a Sátántól, mert a szentség fény, amelyet nem lehet eloltani, hatalom, amelyet nem lehet legyőzni, tekintélyt, amely nem bitorolható. Testvérek, ezért remeg a Sátán most is. Mert látja, hogy Mária ilyen apostolokat alkot. Imáival és anyai beavatkozásával folytatja e lelkek bemerítését Krisztus Szent Szívének kemencéjében, ahol a Lélek tüze felégeti a világiasság salakját, és újra fia képébe öltözteti őket. Sátán retteg, mert nem árthat ilyen palástnak védett lelkeknek. Csak tehetetlenül nézheti, ahogy a sarka, amelyre jósolták, hogy összezúzza a fejét, napról napra, pillanatról pillanatra kialakul (Ter 3:15); egy sarok, amelyet emelnek, és amely hamarosan leesik (lásd A sárkány ördögűzése).
A NÉVBEN RUHÁZVA
Itt az óra. Hamarosan példátlan módon arra késztetnek bennünket, hogy Jézus nevében hirdessük az evangéliumot. A Bástya ugyanis nemcsak az ima és az éberség tornya, hanem a fegyvertár ahol Isten páncélzatába vagyunk öltözve (Ef 6:11).
Szentségben. A nevében.
… Az éjszaka messze elmúlt, a nap elérkezett. Ezután vessük el a sötétség műveit, és vegyük fel a fény páncélját ... öltsük fel az Úr Jézus Krisztust ... (Róm 13:12, 14)
Az emberek szívesebben hallgatják a tanúkat, mint a tanárokat, és amikor az emberek hallgatnak a tanárokra, az azért van, mert ők tanúk. Ezért az egyház elsősorban az egyház magatartásával, az Úr Jézus iránti hűség élő tanúságával evangelizálja a világot. Ez a század szomjazik a hitelesség után ... Azt hirdeti, amit él? A világ az élet egyszerűségét, az ima, az engedelmesség, az alázat, az elhatárolódás és az önfeláldozást várja. — VI. PÁL POPE, Evangelizáció a modern világban, n. 41., 76
... wbármit is tesz, szóban vagy tettben, mindent megtesz az Úr Jézus nevében (Kol 3:17).
