További információ a hamis prófétákról

HA spirituális igazgatóm arra kért, hogy írjak tovább a „hamis prófétákról”, azon töprengtem, hogyan határozzák meg őket napjainkban. Az emberek általában úgy tekintenek a „hamis prófétákra”, mint akik helytelenül jósolják a jövőt. De amikor Jézus vagy az apostolok hamis prófétákról beszéltek, általában azokról beszéltek belül az egyház, aki másokat tévútra vezetett azzal, hogy vagy elmulasztotta elmondani az igazságot, el nem öntözte, vagy teljesen más evangéliumot hirdetett…

Szeretteim, ne bízzanak minden szellemben, hanem teszteljék a szellemeket, hogy lássák, Istenhez tartoznak-e, mert sok hamis próféta kiment a világra. (1 János 4: 1)

JAJ NEked

A Szentírásnak van egy részlete, amely minden egyes hívőt arra késztet, hogy megálljon és elgondolkozzon:

Jaj nektek, ha mindenki jól beszél rólatok, mert őseik így bántak a hamis prófétákkal. (Lukács 6:26)

Mivel ez a szó visszhangzik templomaink politikailag korrekt falairól, jól tesszük, ha már az elején feltesszük magunknak a kérdést: Én magam vagyok hamis próféta?

Bevallom, hogy az apostolkodás első néhány évében gyakran küzdöttem ezzel a kérdéssel. könnyekben, mivel a Lélek gyakran késztetett arra, hogy keresztségem prófétai hivatalában tevékenykedjek. Egyszerűen nem akartam leírni, mire kényszerít az Úr a jelen és a jövő dolgaival kapcsolatban (és amikor megpróbáltam elmenekülni vagy hajót ugrani, mindig visszaköpött egy „bálna” a partra…)

De itt ismét rámutatok a fenti szövegrész mélyebb értelmére. Jaj neked, ha mindenki jót beszél rólad. Szörnyű betegség él az egyházban és a tágabb értelemben vett társadalomban is: az a már-már neurotikus igény, hogy „politikailag korrektnek” kell lenni. Míg az udvariasság és az érzékenység jó, az igazság fehérre mosása „a béke kedvéért” nem. ^[1]lát Mindenáron

Úgy gondolom, hogy a modern élet, beleértve az egyházi életet is, bűnösség iránti hajlandóságtól szenved, amely körültekintést és jó modort jelent, de túl gyakran gyávaságnak bizonyul. Az emberi lények tisztelettel és megfelelő udvariassággal tartoznak egymásnak. De tartozunk egymásnak az igazsággal is - ami azt jelenti, hogy kegyelem. — Charles J. Chaput érsek, az OFM Cap. Cézárba rendezés: A katolikus politikai hivatás, 23. február 2009., Toronto, Kanada

Ez ma sem nyilvánvalóbb, mint amikor vezetőink nem tanítanak hitet és erkölcsöt, különösen akkor, ha a legsürgetőbbek és nyilvánvalóan szükség van rájuk.

Jaj Izrael pásztorainak, akik legeltetik magukat! Nem erősítetted meg a gyengéket, nem gyógyítottad meg a betegeket, és nem kötötted meg a sérülteket. Nem hoztátok vissza az eltévelyedetteket, és nem is kerestétek az elveszetteket ... Tehát pásztor híján szétszóródtak, és minden vadállat táplálékává váltak. (Ezékiel 34: 2–5)

Pásztorok nélkül a juhok elvesznek. A 23. zsoltár a „jó pásztorról” beszél, amely átvezeti juhait „a halál árnyékának völgyén”. „rúddal és bottal” a vigasztalás és a vezetés érdekében. A pásztorbotnak több funkciója is van. A szélhámos arra szolgál, hogy megragadjon egy eltévedt bárányt, és a nyájba vonzza; a bot hosszú, hogy segítsen megvédeni a nyájat, távol tartva a ragadozókat. Így van ez a hit kinevezett tanítóival is: felelősségük a tévedők visszaszorítása, valamint a „hamis próféták” elhárítása, akik félrevezetnék őket. Pál ezt írta a püspököknek:

Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amelynek a Szentlélek felvigyázóivá rendelt benneteket, és amelyben gondozzatok Isten egyházát, amelyet saját vérével szerzett. (ApCsel 20:28)

Péter pedig azt mondta:

Voltak hamis próféták is a nép között, mint ahogy köztetek is lesznek hamis tanítók, akik pusztító eretnekségeket vezetnek be, sőt megtagadják a Mestert, aki megváltotta őket, gyors pusztulást hozva magukra. (2 Pt 2:1)

Korunk nagy eretneksége a „relativizmus”, amely füstként szivárgott be az Egyházba, megrészegítve a papság és a laikusok nagy részét egyformán azzal a vággyal, hogy mások „jót beszéljenek” róluk.

Egy olyan társadalomban, amelynek gondolkodását a „relativizmus zsarnoksága” irányítja, és amelyben a politikai korrektség és az emberi tisztelet a legfőbb kritériuma annak, hogy mit kell tenni, és mit kell kerülni, az a tény, hogy valakit erkölcsi tévedésbe vezetnek, alig értelmezhető. . Ami csodálkozást okoz egy ilyen társadalomban, az a tény, hogy valaki nem tartja be a politikai korrektséget, és ezáltal úgy tűnik, hogy megzavarja az úgynevezett társadalmi békét. -Raymond L. Burke érsek, az Apostoli Signatura prefektusa, Gondolatok az élet kultúrájának előmozdításáért folyó küzdelemről, InsideCatholic Partnership Dinner, Washington, 18. szeptember 2009

Ez a politikai korrektség valójában ugyanaz a „hazug szellem”, amely megfertőzte Akháb király udvarának prófétáit az Ószövetségben. ^[2]vö. 1 Királyok 22 Amikor Akháb csatába akart menni, kikérte a tanácsukat. Egy kivételével minden próféta azt mondta neki, hogy sikerülni fog mert tudták, ha az ellenkezőjét mondják, megbüntetik őket. De Mikeás próféta az igazat mondta, hogy a király valójában a csatatéren fog meghalni. Emiatt Mikeást börtönbe vetették, és kis adaggal etették. Ugyanez az üldöztetéstől való félelem váltotta ki ma a megalkuvó szellemet az egyházban. ^[3]vö A kiegyezés iskolája

Azok, akik vitatják ezt az új pogányságot, nehéz lehetőség előtt állnak. Vagy megfelelnek ennek a filozófiának, vagy szembesülnek a vértanúság kilátásaival. -Fr. John Hardon (1914–2000), Hogyan legyünk hűséges katolikusok ma? Azáltal, hogy hűséges a római püspökhöz; http://www.therealpresence.org/eucharst/intro/loyalty.htm

A nyugati világban ez a „mártíromság” eddig nem volt véres.

A mi korunkban az evangéliumhoz való hűségért fizetendő ár már nem az, hogy felakasztanak, megrángatnak és felnegyedelnek, hanem gyakran azzal jár, hogy elbocsátják, kigúnyolják vagy parodizálják. Mégis, az Egyház nem vonhatja vissza magát attól a feladattól, hogy Krisztust és evangéliumát üdvözítő igazságként, egyéni boldogságunk forrásaként és egy igazságos és emberséges társadalom alapjaként hirdesse. – XVI. BENEDEK pápa, London, Anglia, 18. szeptember 2010.; Zenit

Ha arra a sok mártírra gondolok, akik bátran haltak meg, néha szándékosan Rómába utaztak, hogy üldözzék őket… és hogyan ma habozunk kiállni az igazság mellett mert nem akarjuk hallgatóink, plébániánk vagy egyházmegyénk egyensúlyát felborítani (és elveszíteni „jó” hírnevünket)… Megremegek Jézus szavaitól: Jaj neked, ha mindenki jót beszél rólad.

Most kegyelmet kérek az emberek vagy Isten iránt? Vagy az embereknek akarok tetszeni? Ha még mindig megpróbálnék az emberek kedvében járni, nem lennék Krisztus rabszolgája. (Gal 1:10)

A hamis próféta az, aki elfelejtette, hogy ki a Mestere – aki az emberek tetszetősévé tette evangéliumát és mások tetszését bálványává. Mit mond majd Jézus az Egyházának, amikor megjelenünk az Ő ítélőszéke előtt, és a kezében és lábában lévő sebekre nézünk, miközben saját kezünket és lábunkat mások dicsérete ápolja?

A HORIZONTON

A próféta az, aki az Istennel való kapcsolatának erejével mondja el az igazat - a mai igazságot, amely természetesen a jövőt is megvilágítja. - Joseph Ratzinger bíboros (XVI. BENEDICT PÁPA), Keresztény próféciák, a bibliai utáni hagyomány, Niels Christian Hvidt, Előszó, p. vii

Megpróbálni hűségesnek lenni Boldog II. János Pál fiatalokhoz intézett könyörgéséhez, hogy legyenek „reggeli őrök” az új évezred hajnalán, nehéz feladat, „nagyszerű feladat”, ahogy ő mondta. Egyszerre a remény sok csodálatos jele van körülöttünk, a legtöbb különösen azoknál a fiataloknál, akik válaszoltak a Szentatya felhívására, hogy adják életüket Jézusnak és az Élet Evangéliumának. És hogyan ne lehetnénk hálásak Boldogasszonyunk jelenlétéért és kegyhelyeibe való beavatkozásáért szerte a világon? Ugyanakkor a hajnal megvan nem megérkezett, és a hitehagyás sötétje tovább terjed az egész világon. Mára annyira elterjedt, annyira átható, hogy az igazság manapság valóban kezd kialudni, mint a láng. ^[4]lát A párló gyertya Hányan írtatok nekem szeretteitekről, akik beletörődtek a mai erkölcsi relativizmusba és pogányságba? Hány olyan szülővel imádkoztam és sírtam, akinek a gyermekei teljesen elhagyták a hitüket? Hány katolikus ma már nem tartja relevánsnak a szentmisét, mivel a plébániák továbbra is bezárnak, és a püspökök külföldről importálnak papokat? Milyen hangos a lázadás fenyegető hangja ^[5]lát Közel van az üldözés a Szentatya és a hívek ellen emeltek fel? ^[6]lát A pápa: Apostoasy hőmérője Ezek mind annak a jelei, hogy valami szörnyűség történt.

És mégis, ugyanakkor, amikor az Egyház hatalmas részei engedelmeskednek a világ szellemének, az üzenetnek Isteni irgalmasság eljut az egész világon. ^[7]vö A halandó bűnben lévőknek Éppen akkor, amikor úgy tűnik, hogy leginkább megérdemeljük, hogy elhagyjanak minket – mint a tékozló fiú, aki térden áll a disznótrágyában ^[8]vö. Lukács 15: 11–32-Ekkor jött Jézus, hogy azt mondja, mi is elvesztünk és pásztor nélkül vagyunk, de ez Ő a Jó Pásztor, aki értünk jött!

Melyik férfiú közületek, akinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyná a kilencvenkilencet a sivatagban, és nem menne az elveszett után, amíg meg nem találja? …BuSion ezt mondta: „Elhagyott engem az ÚR; az én Uram elfelejtett engem." Feledkezhet-e egy anya csecsemőjéről, gyengéd lehet-e méhe gyermeke iránt? Még ha elfelejtené is, soha nem felejtelek el téged… és hazaérve összehívja barátait és szomszédait, és így szól hozzájuk: "Örülj velem, mert megtaláltam elveszett bárányomat." Mondom nektek, ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szükségük megtérésre (Lk 15:4, Ésaiás 49:14-15; Lukács 15). :6-7)

Igen, napjaink hamis prófétái közül néhánynak nincs reménye. Csak büntetésről, ítéletről, végzetről és komorságról beszélnek. De ez nem a mi Istenünk. Ő a szerelem. Állandó, akár a nap, mindig magához hívja és integeti az emberiséget. Bár bűneink sűrű, vulkáni fekete füstként emelkedhetnek fel, hogy elhomályosítsák fényét, Ő mindig ragyog mögötte, és arra vár, hogy reménysugárt küldjön tékozló gyermekeinek, és hívja őket haza.

Testvéreim, sokan közülünk a hamis próféták. De Isten a mi korunkban is felnevelt igaz prófétákat – Burke-okat, Chaputokat, Hardonokat és természetesen korunk pápáit. Nem vagyunk elhagyatva! De mi sem lehetünk bolondok. Feltétlenül szükséges, hogy megtanuljunk imádkozni és hallgatni, hogy felismerjük az igaz Pásztor hangját. Ellenkező esetben azt kockáztatjuk, hogy a farkasokat juhokkal tévesztjük össze – vagy mi magunk is farkasokká válunk… ^[9]óra Isten hangjának meghallgatása I. rész és a Part II

Tudom, hogy távozásom után vad farkasok jönnek közétek, és nem kímélik a nyájat. És a saját csoportodból olyan férfiak lépnek elő, akik elferdítik az igazságot, hogy maguk után vonják a tanítványokat. Legyetek hát éberek, és ne feledjétek, hogy három éven keresztül, éjjel-nappal, szüntelenül könnyek között intettem mindannyiótokat. (ApCsel 20:29-31)

Amikor az összes övéit kiűzte, előttük megy, és a bárányok követik őt, mert felismerik a hangját. De nem fognak követni egy idegent; menekülnek előle, mert nem ismerik fel az idegenek hangját… (János 10:4-5)