Remény a remény ellen

A MOST OLVASÁS TÖMEGES SZAVA
21. október 2017-ig
A szokásos idő szerint a huszonnyolcadik hét szombata

Liturgikus szövegek itt

IT rémisztő dolog lehet, ha érzi, hogy csökken a hite Krisztusban. Talán egyike azoknak az embereknek.

Mindig hitted, mindig is érezted, hogy a keresztény hited fontos… de most nem vagy benne olyan biztos. Imádkoztál Istenhez segítségért, megkönnyebbülésért, gyógyulásért, jelért… de úgy tűnik, mintha senki sem hallgatna a vonal másik végén. Vagy hirtelen fordulatot tapasztalt; azt hitted, hogy Isten ajtókat nyit, helyesen felismerted az Ő akaratát, és a terveid hirtelen összeomlanak. "Mi volt hogy mindenről?” – csodálkozik. Hirtelen minden véletlenszerűnek tűnik… Vagy talán egy hirtelen tragédia, egy fájdalmas és brutális betegség vagy más elviselhetetlen kereszt jelent meg az életedben, és azon töprengsz, hogyan engedheti meg ezt egy szerető Isten? Vagy megengedjük az éhezést, az elnyomást és a gyermekbántalmazást, amely minden nap minden másodpercében folytatódik? Vagy talán Lisieux Szent Terézéhez hasonlóan ön is találkozott azzal a kísértéssel, hogy mindent el kell racionalizálnia – hogy a csodák, a gyógyulások és maga Isten nem más, mint az emberi elme konstrukciója, a pszichológiai vetületek vagy a gyengék vágyálma.

Ha tudnád, milyen ijesztő gondolatok szállnak meg. Nagyon imádkozzatok értem, hogy ne hallgassak az ördögre, aki ennyi hazugságról akar meggyőzni. A legrosszabb materialisták érvelését vetik rá az elmém. Később, szüntelenül új előrelépésekkel, a tudomány mindent természetesen megmagyaráz. Abszolút okunk lesz minden létezőre, ami továbbra is probléma marad, mert nagyon sok mindent felfedezhetünk stb. Stb. -Lisieux-i Szent Teréz: Utolsó beszélgetései, Fr. John Clarke, idézi a catholictothemax.com

És innen kúszik a kétely: a katolikus hit nem más, mint egy okos emberi eredetű rendszer, amelyet elnyomni és irányítani, manipulálni és kényszeríteni. Sőt, a papság botrányai, a papság gyávasága vagy a „hűséges” laikusok bűnei újabb bizonyítéknak tűnnek, hogy Jézus evangéliuma, bármilyen kedves is, nem képes átalakítani.

Sőt, manapság nem lehet bekapcsolni a rádiót, a tévét vagy a számítógépet anélkül, hogy a hírek vagy a szórakoztató műsorok ne úgy hatnak, mintha mindaz, amit valaha tanítottak az egyházban a házasságról, a szexualitásról és magáról az életről, annyira ki van téve a kapcsolatnak, hogy heteroszexuálisnak lenni -Az élet, vagy a hagyományos házasságban való hit egyenlő az intoleráns és veszélyes korcsnak lenni. És hát azon tűnődsz… lehet, hogy az Egyháznak nincs igaza? Talán, csak talán, az ateistáknak van dolga.

Feltételezem, hogy ezekre az aggodalmakra, kifogásokra és vitákra válaszul lehetne könyvet írni. De ma leegyszerűsítem. Isten válasza az Kereszt: „A keresztre feszített Krisztus, a zsidóknak botlás, a pogányoknak bolondság.” ^[1]1 Cor 1: 23 Hol mondta Jézus, hogy a belé vetett hit azt jelenti, hogy soha többé nem szenvedsz, soha nem árulnak el, soha nem fogsz bántani, soha nem leszel csalódott, soha nem leszel beteg, soha nem kételkedsz, soha nem fáradsz el, vagy soha nem fogsz megbotlani? A válasz a Jelenések könyvében található:

Minden könnyet letöröl szemükről, és nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom, mert a régi rend elmúlt. (Jelenések 21:4)

Úgy van. Ban ben örökkévalóság. De a mennynek ezen az oldalán Jézus maga a földi élete felfedi, hogy a szenvedés, az üldöztetés, sőt időnként az elhagyatottság érzése is az utazás része:

Eloi, Eloi, lema sabachthani?… „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Márk 15:34)

Természetesen a korai keresztények megértették ezt.

Erősítették a tanítványok lelkületét, és buzdították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mondván: „Sok nehézségen kell keresztülmennünk ahhoz, hogy bejussunk Isten országába.” (ApCsel 14:22)

Miert van az? A válasz az, mert az emberek ennek a teremtményei, és továbbra is azok szabad akarat. Ha szabad akaratunk van, akkor megmarad a lehetőség, hogy elutasítsuk Istent. És mivel az emberek továbbra is gyakorolják ezt a rendkívüli adottságot, és a szeretettel ellentétes módon cselekszenek, a szenvedés folytatódik. Az emberek továbbra is szennyezik a teremtést. Az emberek továbbra is háborút indítanak. Az emberek továbbra is áhítoznak és lopnak. Az emberek továbbra is használnak és visszaélnek. Sajnos a keresztények is.

Tudom, hogy távozásom után vad farkasok jönnek hozzád, és nem kímélik a nyájat. (ApCsel 20:29)

De akkor Jézust az övéi sem kímélték meg. Mindazok után, aminek Júdás tanúja volt – a rendkívüli tanításnak, a gyógyulásoknak, a halottak feltámasztásának –, eladta lelkét harminc ezüstért. Mondom, a keresztények ma sokkal olcsóbban adják el a lelküket!

A mai első olvasatban Szent Pál Ábrahám hitéről beszél, aki „Remény nélkül hitte, hogy sok nemzet atyja lesz.” Ahogy átnézek a horizonton az elmúlt 2000 évre, sok olyan dolgot látok, amit emberileg nem tudok megmagyarázni. Hogyan, nemcsak a megmaradt apostolok, hanem utánuk milliók haltak mártírhalált hitükért semmi földi értelemben nyerni. Csodálom, hogy a Római Birodalom és nemzetről nemzetre hogyan változott át Isten Igéje és e mártírok tanúsága által. Hogyan változtak meg hirtelen a legromlottabb férfiak és a legkegyetlenebb nők, hogyan hagyták el világi útjaikat, és hogyan adták el vagy osztották el vagyonukat a szegényeknek „Krisztus kedvéért”. Hogyan a "Jézus neve"– nem Mohammadét, Buddháét, Joseph Smithét, Ron Hubbardét, Leninéét, Hitlerét, Obamáét vagy Donald Trumpét – a daganatok elpárologtak, a szenvedélybetegek felszabadultak, a bénák jártak, a vakok láttak, a halottak feltámadtak – és továbbra is legyen ebben az órában. És a saját életemben, amikor a teljes reménytelenséggel, kétségbeeséssel és sötétséggel szembesültem… hirtelen, megmagyarázhatatlan módon, az isteni Fény és Szeretet egy sugara, amelyet magamtól nem tudtam megidézni, hogyan szúrta át a szívemet, újította meg az erőmet, és még el is engedte. sasszárnyakon szárnyalok, mert inkább ragaszkodtam a hit mustárnyi magjához, mintsem elfordultam.

A mai evangéliumi áldozásban ez áll: „Az igazság Lelke tesz bizonyságot rólam, azt mondja az Úr, és ti is tanúskodtok.” Megláttam korunkban valamit, ami egyszerre zavarja a lelkemet, és mégis furcsa békét ad, és ez: Jézus soha nem mondta, hogy mindenki hinni fog benne. Kétségtelenül tudjuk, hogy minden egyes embernek lehetőséget ad arra, hogy elfogadja vagy elutasítsa Őt az általa ismert módon. És így mondja:

Mondom nektek, mindenki, aki megvall engem mások előtt, az Emberfiát elismeri Isten angyalai előtt. De aki megtagad engem mások előtt, azt megtagadják Isten angyalai előtt. (A mai evangélium)

Nemrég egy ateista azt mondta nekem, hogy egyszerűen félek beismerni az igazságot. Elmosolyodtam, miközben személyes tapasztalatait és félelmeit próbálta rám vetíteni. Nem, attól félek, hogy olyan ostoba, makacs, önző és hiú leszek, hogy megtagadjam a Jézus Krisztussal kapcsolatos személyes tapasztalatomat, aki oly sokféleképpen nyilvánította meg jelenlétét; tagadni az Ő huszonegy évszázadon át ható erejének elsöprő bizonyítékát; megtagadni Szavának erejét és az igazságot, amely számtalan lelket felszabadított; megtagadni az evangélium élő ikonjait, azokat a szenteket, akiken keresztül Jézus jelenvalóvá tette magát erőben, tettekben és szavakban; megtagadni egy intézményt, a katolikus egyházat, amelyben minden nemzedékben voltak Júdások, tolvajok és árulók, és mégis, valahogy mégis kivívja a királyok, az elnökök és a miniszterelnökök tiszteletét, miközben változatlan formában közvetíti 2000 éves tanait. Sőt, eleget láttam abból, amit a materialisták, racionalisták és más „felvilágosultak” hoztak az asztalra, hogy újra és újra bebizonyítsák Krisztus szavait: gyümölcséről ismered meg a fát.

… Nem fogadják el az „Élet evangéliumát”, de hagyják magukat vezetni az életet blokkoló, az életet nem tisztelő ideológiák és gondolkodásmódok által, mert őket önzés, önérdek, profit, hatalom és öröm diktálja, és nem a szeretet, a mások javára való törődés által. Az örök álom, hogy Isten nélkül, Isten élete és szeretete nélkül akarjuk felépíteni az ember városát - egy új Bábel tornyát ... az Élő Istent röpke emberi bálványok váltják fel, amelyek egy villanásnyi szabadság mámorát kínálják, de a rabszolgaság és a halál új formáit. — XVI. BENEDICT PÁPA, Homília itt: Evangelium Vitae szentmise, Vatikán, 16. június 2013 .; Magnificat 2015. január, p. 311

Igen, ahogy a mai világ gyorsan ledobja magáról a „katolicizmus béklyóit”, nyilvánvalóan új béklyókat látunk a technológiai formákban, az elnyomó gazdasági rendszerekben és az igazságtalan törvények szigorításában és szigorításában és az emberiség körül. És hát, testvéreim, ki lesz világosság ebben a jelenlegi sötétségben? Kik lesznek azok, akik szilárdan kiállnak és azt mondják: „Jézus él! Ő él! Igaz az Ő Igéje!”? Kik lesznek a „fehér” és „vörös” mártírok, akik, ha ez a jelenlegi rend összeomlik, azok lesznek, akiknek vére lesz az új tavasz magágya?

Isten nem könnyű életet ígért nekünk, hanem kegyelem. Imádkozzunk hát a remény kegyelméért minden remény ellenében. Hűségesnek lenni.

... sok erõ megpróbálta és még mindig megpróbálja megsemmisíteni az egyházat kívülrõl és belülrõl, de õk maguk is megsemmisülnek, az egyház élõ és eredményes marad ... megmagyarázhatatlanul szilárd marad ... királyságok, népek, kultúrák, nemzetek, ideológiák, hatalmak elmúltak, de a Krisztuson alapított egyház, a sok vihar és sok bűnünk ellenére, mindig hű marad a szolgálatban tanúsított hit letétjéhez; mert az egyház nem tartozik pápákhoz, püspökökhöz, papokhoz és a világi hívekhez sem; az egyház minden pillanatban kizárólag Krisztusé.—PÁNC FRANCIS, Homília, 29. június 2015 .; www.americamagazine.org

KAPCSOLÓDÓ OLVASAT

A sötét éjszaka

Áldjon meg, és köszönöm
támogatva ezt a szolgálatot.