A MOST OLVASÁS TÖMEGES SZAVA
24. május 2017-ig
Húsvét hatodik hetének szerdája
Liturgikus szövegek itt
OTT Ferenc pápa néhány évvel ezelőtti észrevételei óta rengeteg hullabaloo a prozelitizmus - a valakinek a saját vallásos hitére való áttérésére tett kísérlet - elítélése miatt. Azok számára, akik nem vizsgálták tényleges kijelentését, zavart keltett, mert az, hogy lelkeket juttattak el Jézus Krisztushoz - vagyis a kereszténységhez - éppen ezért létezik az egyház. Tehát vagy Ferenc pápa elhagyta az egyház nagy megbízatását, vagy talán valami mást értett.
A proszeletizmus ünnepélyes ostobaság, nincs értelme. Meg kell ismerkednünk, meghallgatnunk és fejlesztenünk kell tudásunkat a körülöttünk lévő világról.—PÁNC FRANCIS, interjú, 1. október 2013 .; köztársaság.it
Ebben az összefüggésben úgy tűnik, hogy amit a pápa elutasít, az nem az evangelizáció, hanem a módszer evangelizáció, amely nem gurul át a másik méltóságán. Ezzel kapcsolatban Benedek pápa ugyanezt mondta:
Az egyház nem folytat prozelitizmust. Ehelyett nő „vonzerővel”: ahogyan Krisztus szeretete erejével „mindent magához vonz”, és a keresztáldozatban tetőzik, úgy az egyház is annyiban teljesíti küldetését, hogy Krisztussal egyesülve minden munkáját lelki úton teljesíti. és az ura szeretetének gyakorlati utánzása. — XVI. Benedek, Homília a latin-amerikai és karibi püspökök ötödik általános konferenciájának megnyitójáról, 13. május 2007 .; vatikán.va
Ezt a fajta igazi evangelizációt - Krisztus utánzását - látjuk a mai első szentmisében, ahol Pál a pogány görögöket vonzza. Nem lép be templomaikba és nem bontja meg méltóságukat; nem sértegeti mitikus hiedelmeiket és rituális kifejezéseiket, hanem a párbeszéd alapjául használja őket.
Úgy látom, hogy minden tekintetben nagyon vallásos vagy. Mert miközben körbejártam óvatosan a szentélyeit, még egy oltárt is felfedeztem: „Ismeretlen Istennek”. Amit tehát öntudatlanul imád, azt hirdetem nektek. (Első olvasat)
Sokkal jobban, mint a posztmodern ember (aki egyre inkább ateista és sekélyebb), Paul tisztában volt azzal, hogy korának legragyogóbb elméi - orvosok, filozófusok és bírák - vallásosak. Velük született érzékük és tudatuk volt arról, hogy Isten létezik, bár nem tudták felfogni, milyen formában, mivel még nem tárták fel előttük.
Az egész emberiséget egyektől tette arra, hogy a föld teljes felületén lakjon, és rögzítette a rendezett évszakokat és régióik határait, hogy az emberek Istent keressék, sőt tapogathassanak érte és megtalálják, bár valóban ő nincs messze egyikünktől sem. (Első olvasat)
Felsége a föld és az ég felett van. (A mai zsoltár)
Így az ember különböző módon megismerheti, hogy létezik egy valóság, amely minden dolog első oka és végső célja, egy olyan valóság, amelyet „mindenki Istennek hív” ... minden vallás tanúskodik az ember alapvető Istenkereséséről. -A katolikus egyház katekizmusa, n. 34., 2566
De Jézus Krisztus megjelenésével Isten keresése megtalálja a helyét. Paul mégis vár; továbbra is beszél a nyelvükön, még költőiket is idézi:
Mert "Benne élünk, mozogunk és létezünk", ahogy még néhány költője is mondta: "Mi is az ő utódai vagyunk."
Ily módon Pál megtalálja a közös alapot. Nem sértegeti a görög isteneket, és nem becsmérli a nép hiteles vágyait. Ezért kezdik érezni Pálban, hogy van valaki, aki megérti belső vágyakozását - nem pedig valaki, aki tudása miatt magasabb rendű náluk, ahol…
A tan vagy a fegyelem feltételezett megalapozottsága nárcisztikus és tekintélyelvű elitizmushoz vezet, amelynek során az evangelizálás helyett másokat elemez és osztályoz, és ahelyett, hogy megnyitná a kegyelem kapuját, kimeríti energiáját az ellenőrzésben és az ellenőrzésben. Egyik esetben sem foglalkozik igazán Jézus Krisztus vagy mások. -FERENC PÁPA, Evangelii Gaudium, N. 94
Ezt a kapcsolati szempontot hangsúlyozza Ferenc pápa pontifikátusának első napjától. De a keresztény számára az evangelizáció soha nem érhet véget azzal, hogy pusztán elvont megállapodást vagy kölcsönös célokat érünk el a közjó érdekében - akármilyen méltók is ezek. Inkább…
Nincs igazi evangelizáció, ha nem hirdetik a Názáreti Jézus, az Isten Fia nevét, tanítását, életét, ígéreteit, királyságát és misztériumát. — VI. PÁL POPE, Evangelii nuntiandi, n. 22; vatikán.va
Így, miután megtalálta a közös alapot, Paul megteszi a következő lépést - ezt a lépést, amely veszélybe sodorja a kapcsolatot, a békét, kényelmét, biztonságát, sőt az életét is. Kezdi hagyni Jézus Krisztus megjelenését:
Mivel tehát Isten utódai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az isteniség olyan, mint egy aranyból, ezüstből vagy kőből az emberi művészet és képzelet által kialakított kép. Isten figyelmen kívül hagyta a tudatlanság idejét, de most azt követeli, hogy minden ember térjen meg bűnbánattól, mert kijelölt egy napot, amelyen az általa kinevezett ember által „igazsággal fogja ítélni a világot”, és mindenkinek megerősítést nyújtott felemelésével őt a halálból.
Itt Pál nem kódolja az egóikat, hanem egy olyan helyre szól a szívükben, amelyről már ösztönösen is tudatában vannak: arra a helyre, ahol tudják, hogy bűnösök, Megváltót keresnek. És ezzel egyesek hisznek, mások pedig egyszerűen gúnyolódnak és elmennek.
Pál nem hittérített, és nem is tett kompromisszumot. Evangelizált.
KAPCSOLÓDÓ OLVASAT
Katolikus válasz a menekültválságra
Áldjon meg és köszönök.
Utazni Markkal a A Most Word,
kattintson az alábbi szalagra a Iratkozz fel.
Az Ön e-mail címét nem osztjuk meg senkivel.
