A MOST OLVASÁS TÖMEGES SZAVA
7. június 2017-ig
Rendes idő szerint a kilencedik hét szerdája
Liturgikus szövegek itt
VALAMI figyelemre méltó akkor történik, amikor dicséretet mondunk Istennek: szolgáló angyalai felszabadulnak közöttünk.
Mind az Ó-, mind az Újszövetségben újra és újra látjuk, amikor Isten gyógyít, beavatkozik, megszabadít, oktat és megvéd. angyalok, gyakran olyankor, amikor az Ő népe dicséri őt. Ennek semmi köze ahhoz, hogy Isten megáldja azokat, akik cserébe „megsimogatják az egóját”… mintha Isten valami mega-egomániás lenne. Isten dicsérete inkább cselekedet igazság, amely abból fakad, hogy kik vagyunk, de különösen ki az Isten -és „az igazság szabaddá tesz minket”. Amikor elismerjük az Istenről szóló igazságokat, valóban megnyílunk az Ő kegyelmével és erejével való találkozás előtt.
Áldás kifejezi a keresztény ima alapvető mozgását: találkozás ez Isten és az ember között ... mivel Isten megáldja, az emberi szív cserébe megáldhatja azt, aki minden áldás forrása… Imádat Ez az ember első hozzáállása, aki elismeri, hogy ő egy teremtmény a Teremtője előtt. -A katolikus egyház katekizmusa (CCC), 2626; 2628
A mai első olvasatban közvetlen kapcsolatot látunk között dicséret és a találkozás.
„Áldott vagy, Uram, irgalmas Isten, és áldott a te szent és tisztességes neved. Áldott vagy minden munkádban mindörökké!” Abban az időben e két fohász imáját meghallgatták a Mindenható Isten dicsőséges jelenlétében. Ezért Raphaelt küldték, hogy meggyógyítsa mindkettőjüket…
Tobit fizikailag meggyógyult, miközben Sarah megszabadult egy gonosz démontól.
Egy másik alkalommal, amikor az izraelitákat ellenségek vették körül, Isten közbelépett amikor elkezdték őt dicsérni:
Ne csüggedj e hatalmas sokaság láttán, mert a harc nem a tied, hanem Istené. Holnap menj el hozzájuk, és az Úr veled lesz. Ezt énekelték: Adjatok hálát az Úrnak, mert örökkévaló az ő irgalma. És amikor elkezdtek énekelni és dicsérni, az Úr lesbe állította Ammon embereit… teljesen elpusztította őket. (2 Krón 20:15-16, 21-23)
Amikor a tömjénáldozat órájában a nép egész gyülekezete a templomon kívül imádkozott, ekkor jelent meg Zakariásnak az Úr angyala, hogy bejelentse Keresztelő János valószínűtlen fogantatását idős feleségében. [1]vö. Lukács 1: 10
Még akkor is, amikor Jézus nyíltan dicsérte az Atyát, az isteni találkozást idézett elő az emberek között.
"Atyám, dicsőítsd meg nevedet." Ekkor hang hallatszott a mennyből: „Megdicsőítettem és újra megdicsőítem.” Az ottani tömeg meghallotta, és azt mondta, mennydörgés volt; de mások azt mondták: „Egy angyal beszélt vele”. (János 12:28-29)
Amikor Pált és Silást bebörtönözték, az ő dicséretük nyitotta meg az utat Isten angyalai előtt, hogy megszabadítsák őket.
Éjfél körül, amikor Pál és Silás imádkoztak és himnuszokat énekeltek Istennek, miközben a foglyok hallgatták, hirtelen olyan erős földrengés támadt, hogy a börtön alapjai megrendültek; az összes ajtó kinyílt, és mindegyikük lánca elszabadul. (ApCsel 16:23-26)
Ismét a mi dicséreteink teszik lehetővé az isteni cserét:
... imánk felemelkedik a Szentlélekben Krisztus által az Atyához - megáldjuk őt, amiért megáldott minket; a Szentlélek kegyelmét imádkozza ereszkedik Krisztus által az Atyától - megáld minket. -CCC, 2627
…szent vagy, aki Izráel dicséretében trónol (Zsoltárok 22:3, RSV)
Egyéb fordítások:
Isten lakja népének dicséretét (Zsoltárok 22: 3)
Nem azt állítom, hogy amint dicséred Istent, minden problémád eltűnik – mintha a dicséret olyan lenne, mintha egy érmét helyeznél be egy kozmikus automatába. De hiteles imádat és hálaadás Istennek"minden körülmények között" [2]vö. 1Tessz 5: 18 valójában egy másik módja annak, hogy kimondjuk: „Te vagy Isten, én nem.” Valójában ez olyan, mintha azt mondaná: „Te egy döbbenetes Istenem, nem számít, mi lesz az eredmény.” Amikor ilyen módon dicsérjük Istent, az valóban egy elhagyás aktusa, cselekménye hit– Jézus pedig azt mondta, hogy a mustármag méretű hit hegyeket képes megmozgatni. [3]vö. Máté 17: 20 Tóbit és Sára is ily módon dicsérték Istent, lélegzetüket az Ő kezébe adva. Nem azért dicsérték, hogy „kapjon” valamit, hanem éppen azért, mert az istentisztelet a körülményeik ellenére az Úré volt. A hitnek és az imádatnak ezek a tiszta cselekedetei voltak azok, amelyek „elengedték” Isten angyalát, hogy munkálkodjon az életükben.
„Atyám, ha hajlandó vagy, vedd el tőlem ezt a poharat; mégsem az én akaratom, hanem a tiéd legyen. ” És hogy megerősítse őt, egy mennyei angyal jelent meg neki. (Lukács 22: 42–43)
Függetlenül attól, hogy Isten úgy cselekszik, ahogyan akarod, vagy amikor akarod, egy dolog biztos: a Neki való elhagyásod – ez a „dicséretáldozat” – mindig az Ő jelenlétébe vonz, és az Ő angyalai jelenlétébe. Akkor mitől kell félnie?
Hálával lépj be kapuin, dicsérettel az udvaraiba (Zsoltárok 100:4)
Mert itt nincs maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Általunk tehát folyamatosan áldozzuk Istent a dicséret áldozatával, vagyis a nevét megvalló ajkak gyümölcsével. (Zsid 13:14-15)
Az Egyházban túl gyakran a „dicséretet és imádatot” az emberek egy kategóriájába, vagy a 
„kezet emelve”, és így megfosztották Krisztus testének többi részét azoktól az áldásoktól, amelyek egyébként az övék lettek volna azáltal, hogy a szószékről a dicséret erejét tanították. Itt az Egyház Tanítóhivatalának van mondanivalója:
Test és szellem vagyunk, és tapasztaljuk, hogy érzéseinket külsőleg kell lefordítanunk. Egész lényünkkel kell imádkoznunk, hogy minden lehetséges erőt megadjunk könyörgésünknek. -CCC, 2702
…ha bezárkózunk a formalitásokba, az imánk hideggé és meddővé válik… Dávid dicsérő imája arra késztette, hogy elhagyja minden formáját, és minden erejével az Úr előtt táncoljon. Ez a dicsőítő ima!… De, Atyám, ez a Lélekben való Megújulásé (a karizmatikus mozgalomé), nem minden keresztényé. Nem, a dicsőítő ima keresztény ima mindannyiunkért! —POPE FRANCIS, 28. január 2014 .; Zenit.org
A dicséretnek semmi köze az érzések és érzelmek őrületének felkorbácsolásához. Valójában a legerőteljesebb dicséret akkor érkezik, amikor elismerjük Isten jóságát a száraz sivatagban vagy a sötét éjszakában. Ez volt a helyzet szolgálatom elején sok évvel ezelőtt…
TANÚSÁG A DICSÉRTÉS EREJÉRŐL
Szolgálatom kezdeti éveiben havonta tartottunk összejöveteleket valamelyik helyi katolikus templomban. Ez egy kétórás esti dicséret és istentisztelet zenéje volt, a közepén személyes bizonyságtétellel vagy tanítással. Erőteljes időszak volt ez, amikor sok megtérésnek és mélyebb bűnbánatnak lehettünk tanúi.
Egy hétre a csapatvezetők találkozót terveztek. Emlékszem, hogy ezzel a felettem lógó sötét felhővel mentem oda. Nagyon sokáig küszködtem a tisztátalanság sajátos bűnével. Azon a héten nagyon küzdöttem – és csúnya kudarcot vallottam. Tehetetlennek éreztem magam, és mindenekelőtt mélyen szégyelltem magam. Itt én voltam a zenei vezető… és ez a kudarc és a csalódás.
A gyűlésen dallapokat kezdtek kiadni. Egyáltalán nem volt kedvem énekelni, pontosabban nem is éreztem méltó énekelni. Úgy éreztem, Isten biztosan megvetett engem; hogy nem voltam más, mint szemét, szégyen, a fekete bárány. De istentiszteleti vezetőként eleget tudtam, hogy Isten dicséretével tartozom neki, nem azért, mert úgy érzem, hanem mert Ő az Isten. A dicséret az 
a hit cselekedete… és a hit hegyeket mozgathat meg. Így hát magam ellenére énekelni kezdtem. elkezdtem dicséret.
Ahogy tettem, éreztem, hogy a Szentlélek leszáll rám. A testem szó szerint remegni kezdett. Nem voltam az az ember, aki természetfeletti élményeket keres, és nem próbált meg egy csomó hype-ot létrehozni. Nem, ha valamit generáltam abban a pillanatban, az öngyűlölet volt. Mégis, what történt velem igazi.
Hirtelen egy képet láttam a lelki szemeimben, mintha egy ajtók nélküli liftben nevelnének fel… felemeltek arra, amit valahogyan Isten tróntermének éreztem. Csak egy kristályüveg padlót láttam (néhány hónappal később a Jel 4:6-ban olvastam:"A trón előtt volt valami, ami kristálytengerhez hasonlított"). én tudta Ott voltam Isten jelenlétében, és ez olyan csodálatos volt. Éreztem irántam érzett szeretetét és irgalmát, elmosva bűntudatomat, szennyemet és kudarcomat. Engem a Szeretet gyógyított meg.
Amikor elmentem azon az éjszakán, ennek a függőségnek az ereje volt az életemben törött. Nem tudom, hogy Isten hogyan csinálta – és azt sem, hogy mely angyalok szolgáltak nekem –, csak azt tudom, hogy megtette: felszabadított – és mind a mai napig tette.
Jó és igaz az Úr; így utat mutat a bűnösöknek. (A mai zsoltár)
KAPCSOLÓDÓ OLVASAT
Szeretve vagy.
Utazni Markkal a A Most Word,
kattintson az alábbi szalagra a Iratkozz fel.
Az Ön e-mail címét nem osztjuk meg senkivel.
