Az öreg ember

A MOST OLVASÁS TÖMEGES SZAVA
5. június 2017-ig
Rendes idő szerint a kilencedik hét hétfője
Szent Bonifác emlékműve

Liturgikus szövegek itt

A az ókori rómaiakból soha nem hiányzott a legbrutálisabb büntetés a bűnözők számára. A korbácsolás és a keresztre feszítés a hírhedtebb kegyetlenségeik közé tartozott. De van még egy ... hogy holttestet kötöznek egy elítélt gyilkos hátára. Halálbüntetés alatt senkit nem engedték eltávolítani. Így az elítélt bűnöző végül megfertőződik és meghal.

Valószínűleg ez az erőteljes és kísérteties kép jutott eszembe, amikor Szent Pál írta:

Tedd le a idős ember amely a korábbi életmódodhoz tartozik, és csalárd vágyak miatt korrupt, és elméd szellemében megújul, és felveszi az új természetet, amelyet Isten igazsága és szentsége alapján hoztak létre. (Ef 4: 22–24)

A görög szó itt van antroposz, ami szó szerint „embert” jelent. Az újabb fordításokban „régi természet” vagy „régi én” szerepel. Igen, Pál mélységesen aggódott amiatt, hogy sok keresztény még mindig az „öregemberhez” kötve járkál körül, és továbbra is megmérgezik a csalóka vágyait.

Tudjuk, hogy öreg emberünket keresztre feszítették [Krisztussal], hogy bűnös testünket felszámolják, hogy ne legyünk a bűn rabszolgaságában. Holt embert ugyanis felmentették a bűntől. (Róm 6: 6)

Keresztelkedésünk révén a vér és a víz, amely Jézus szívéből áradt elő, „felmentett” minket a Ádám és Éva, az „eredeti bűn”. Már nem vagyunk arra ítélve, hogy a régi természethez láncoljuk, hanem megpecsételjük és megtöltsük Szentlélekkel.

Tehát aki Krisztusban van, új teremtés: a régi dolgok elmúltak; íme, új dolgok jöttek. (2 Korinthusbeliek 5:17)

Ez nem csak költői kép. Ez egy valódi és hatékony átalakulás, amely a szívben zajlik.

Adok nekik egy másik szívet és egy új szellemet, amit beléjük fogok tenni. Testemből eltávolítom a kőszíveket, és testszíveket adok nekik, hogy törvényeim szerint járjanak, ügyelve az én rendeleteim betartására. Így ők lesznek az én népem, én pedig az ő Istenük leszek. (Ezékiel 11: 19–20)

De látja, mi nem kerülünk ki a keresztelő betűtípusból, mivel a kis robotok csak jót programoznak. Nem, Isten képmására vagyunk teremtve, ezért mindig szabad- ingyen, hogy mindig a szabadságot válassza.

A szabadságért Krisztus szabadon engedett minket; állj hát szilárdan, és ne engedd magad többé a rabszolgaság igájának. (Gal 5)

Más szavakkal: ne kösse újra az öreget a hátára.

Következésképpen neked is úgy kell gondolnod magadra, mint akik meghaltak a bűnben és Istennek éltek a Krisztus Jézusban. Ezért a bűn nem uralkodhat halandó testén, hogy engedelmeskedjen vágyaiknak. (Róm 6: 11–12)

A mai első olvasatban Tobit egy gyönyörű vacsorát készül enni a pünkösdi fesztiválon. Megkéri fiát, hogy keressen egy „szegény embert”, akit az asztalához vigyen, hogy megossza az ünnepét. De a fia azzal a hírrel tér vissza, hogy egyik rokonukat halálra fojtották a piacon. Tobit felpattant az asztalról, naplemente után hazavitte a halottat, hogy eltemetjék, majd kezet mosva visszatért az ünnepére.

Ez gyönyörű szimbóluma annak, hogy nekünk, akik éppen megünnepeltük a húsvétot és a pünkösdöt - a fogságból való felszabadulás ünnepét! - mi is reagálnunk kell, amikor kísértésbe kerülünk, hogy visszatérjünk a bűnbe. Tobit nem hozza magához a halottat asztalt, és nem engedi, hogy idő előtti halála megszakítsa az ünnep megünneplésének kötelezettségét. De hányszor csináljuk elfelejtve kik vagyunk a Krisztus Jézusban, hozza az „öreget” aki Krisztusban halt meg mi a jogos bankettünk? Christian, ez nem válik méltóságoddá! Miért, miután otthagyta az öreget a gyóntatószékben, akkor menjen és húzza haza ezt a holttestet - legyeket, férgeket és mindezt -, hogy csak megkóstolja annak a bűnnek a keserűségét, amely ismét rabszolgává teszi, elszomorítja és hajótörést szenved, nem az egész életed?

Tobithoz hasonlóan neked és nekem egyszer és mindenkorra meg kell mosnunk a bűn kezét, ha valóban boldogok akarunk lenni, és abban a méltóságban és szabadságban akarunk élni, amelyet Krisztus Vére vásárolt nekünk.

Öld meg tehát földi részeidet: erkölcstelenség, tisztátalanság, szenvedély, gonosz vágy és a mohóság, amely bálványimádás. (Kolossé 3: 5)

Tehát igen, ez azt jelenti, hogy muszáj harc. A kegyelem nem mindent megtesz helyetted, csak mindent megalkot lehetséges neked. De akkor is meg kell tagadnod magad, ellen kell állnod a testednek és küzdenie kell a kísértés ellen. Igen, harcolj magadért! Küzdelem a királyodért! Harc az életért! Küzdj a szabadságodért! Harcolj azért, ami jogosan a tiéd - a szívedbe öntött Lélek gyümölcse!

De most el kell távolítania mindet: haragot, dühöt, rosszindulatot, rágalmat és obszcén nyelvet a szájából. Ne hazudjatok egymásnak, mivel levettétek a régi énet gyakorlataival, és az új énet, amely megújul, a tudás kedvéért az alkotója képére felvette. (Kol 3: 8–10)

Igen, az „új férfi”, az „új nő” - ez Isten ajándéka számodra, valódi éned helyreállítása. Az Atya égető vágya, hogy lásson téged olyanná, akivé tett: szabaddá, szenté és békésen.

Szentnek lenni tehát nem más, mint az, hogy valódi önmagaddá válj ... Isten képének tiszta tükre.