A MOST OLVASÁS TÖMEGES SZAVA
3. június 2017-ig
Húsvét hetedik hetének szombata
Lwanga Szent Károly és társai emlékműve
Liturgikus szövegek itt
IT ritkán tűnik úgy, hogy bármilyen szenvedés jöhet a szenvedésből, főleg annak közepette. Sőt, vannak olyan esetek, amikor saját érvelésünk szerint az általunk kitűzött út hozná a legtöbb jót. "Ha megkapom ezt a munkát, akkor ... ha fizikailag meggyógyulok, akkor ... ha odamegyek, akkor ..."
És akkor zsákutcába jutottunk. Megoldásaink elpárolognak, terveink pedig felbomlanak. És ezekben a pillanatokban kísértésbe eshetünk, hogy azt mondjuk: „Tényleg, Istenem?”
Szent Pál tudta, hogy küldetése az evangélium hirdetése. De többször meghiúsította, akár a Lélek, akár a hajótörés, akár az üldöztetés. Ezekben az időkben Isten akaratának való átadása előre nem látott gyümölcsöt hozott. Vegyük Pál római börtönét. Két évig az íróasztalához kötötték, szó szerint láncra verve. De ha nem lettek volna ezek a láncok, az efézusiakhoz, a kolossébeliekhez, a filippiekhez és Filemonhoz írt leveleket talán soha nem írták volna meg. Pál soha nem láthatta előre szenvedésének gyümölcsét, hogy végül elolvassák azokat a leveleket milliárdok –bár a hite azt mondta neki, hogy Isten mindent a javára tesz azoknak, akik szeretik őt. [1]vö. Róm 8
…Izrael reménysége miatt hordom ezeket a láncokat. (Első olvasmány)
Birtokolni legyőzhetetlen hit Jézusban azt jelenti, hogy nemcsak a terveidet kell feladni, hanem minden Isten kezébe. Azt mondani: "Uram, nemcsak ez a terv, hanem az egész életem most a Tiéd." Erre gondol Jézus, amikor azt mondja:mindenki, aki nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom." [2]Luke 14: 33 Az egész életedet az Ő rendelkezésére kell bocsátani; az, hogy hajlandók legyünk az Ő kedvéért idegen területre menni; más munkát vállalni; más helyre költözni; hogy befogadjon egy adott szenvedést. Nem lehetsz a tanítványa, ha azt mondod: „Vasárnapi mise, igen, megteszem. De nem ezt."
Ha félünk így átadni magunkat Neki – attól tartunk, hogy Isten megkér bennünket, hogy öleljünk át valamit, amit nem szeretünk –, akkor még nem vagyunk teljesen elhagyva Neki. Azt mondjuk: „Bízom benned… de nem teljesen. Bízom benne, hogy te vagy az Isten… de nem a legszeretetesebb apa.” És mégis, Ő, aki-maga-szeretet, a legjobb szülő. Ő a legigazságosabb bíró is. Tehát bármit adsz Neki, százszorosan visszaadja neked.
És mindenki, aki lemondott házáról vagy testvéreiről, vagy apjáról, vagy anyjáról, gyermekeiről vagy földjeiről az én nevemért, százszor többet kap, és örök életet kap. (Máté 19:29)
A mai evangélium Szent János írásával zárul:
Sok más dolog is van, amit Jézus tett, de ha ezeket egyenként kellene leírni, nem hiszem, hogy az egész világ tartalmazná azokat a könyveket, amelyek megírnának.
Talán János azt gondolta, hogy ez az – nem ír többet –, és egyszerűen gyülekezetek alapításának és az Ige terjesztésének szenteli magát, mint a többi apostol. Ehelyett Patmosz szigetére száműzték. Talán kétségbeesett kísértésbe esett, feltételezve, hogy a Sátán éppen most nyert győzelmet. Nem is tudta, hogy Isten látomást fog adni neki arról a Sátán láncolása amit szintén milliárdok olvasnának el az úgynevezett Az Apokalipszis.
Az afrikai vértanúk, Szent Károly Lwanga és társai emlékművén a kivégzésük előtt mondott szavait idézzük fel: „A sok forrásból származó kút soha nem fogy ki. Ha elmegyünk, mások jönnek utánunk.” Körülbelül három évvel később tízezren tértek át a keresztény hitre Ugandának déli részén.
Itt is azt látjuk, hogy a szenvedésnek való átadásunk, ha Krisztussal egyesülünk, a legelláthatatlanabb gyümölcsöket hozhatja, belül és kívül.
…a szenvedésben rejlik egy adott erő, amely az embert belülről Krisztushoz vonja, különleges kegyelem… hogy a szenvedés minden formája, amely e kereszt ereje által új életet ad, többé ne az ember gyengeségévé, hanem Isten erejévé váljon. —POPE ST. II. János Pál, Salvifici Doloris, Apostoli levél, n. 26.
Tény, Legyőzhetetlen hit Jézusba egy tárgyalás eredményeként íródott a feleségemmel és én jelenleg 
a gazdaságunkkal. E próba nélkül nem hiszem, hogy valaha is megszületett volna az írás, amely néhány nap alatt oly sokaknak segített. Látod, valahányszor átadjuk magunkat Istennek, Ő továbbra is a miénket írja vallomását.
A szenvedés evangéliuma szüntelenül íródik, és szüntelenül ennek a furcsa paradoxonnak a szavaival szólal meg: az isteni erő forrásai éppen az emberi gyengeség közepette törnek elő. —POPE ST. II. János Pál, Salvifici Doloris, Apostoli levél, n. 26.
Szeretném tehát megismételni II. Szent János Pál híres szavait is: Ne félj. Ne félj szélesre tárni szíved, elengedni mindennek – minden irányításnak, minden vágynak, minden ambíciónak, minden tervnek, minden ragaszkodásnak –, hogy Isteni Akaratát táplálékul és egyedüli táplálékul ebben az életben kapd. Olyan ez, mint egy mag, amely egy Istennek teljesen elhagyott szív gazdag talajába kerülve harmincszoros, hatvanszoros, százszoros termést hoz. [3]vö. Márk 4:8 A kulcs az, hogy a mag egy elhagyott szívben „pihenjen”.
Ki tudja, ki eszik a te előreláthatatlan gyümölcsödből fiat?
Uram, szívem nem emelkedett fel, szemem nem emelkedett fel; Nem foglalkozom túl nagy és számomra túl csodálatos dolgokkal. De én megnyugtattam és lecsillapítottam lelkemet, mint a gyermek, aki anyja mellén nyugszik; olyan a lelkem, mint egy elcsendesedett gyermek. (Zsolt 131:1-2)
Szeretve vagy.
Utazni Markkal a A Most Word,
kattintson az alábbi szalagra a Iratkozz fel.
Az Ön e-mail címét nem osztjuk meg senkivel.
