Szerettek

IN II. Szent János Pál távozó, ragaszkodó, sőt forradalmi pápasága nyomán Joseph Ratzinger bíboros hosszú árnyéka alá került, amikor elfoglalta Péter trónját. De ami hamarosan XVI. Benedek pápaságát jelzi, az nem a karizmája vagy a humora, a személyisége vagy az életereje – sőt, csendes, derűs, szinte esetlen volt a nyilvánosság előtt. Inkább az ő rendíthetetlen és pragmatikus teológiája lenne abban az időben, amikor Péter bárkáját belülről és kívülről egyaránt támadták. Úgy tűnt, hogy az ő világos és prófétai felfogása korunkról eltakarította el a ködöt e Nagy Hajó orra előtt; és ez egy ortodoxia lenne, amely 2000 év, gyakran viharos vizek után újra és újra bebizonyította, hogy Jézus szavai megingathatatlan ígéret:

Mondom neked, hogy te Péter vagy, és ezen a sziklán építem fel az egyházamat, és a halál ereje nem fog érvényesülni rajta. (Máté 16:18)

Benedek pápasága talán nem úgy rendítette meg a világot, mint elődje. Inkább a pápaságra fog emlékezni a világ nem rázta meg.

Valójában Ratzinger bíboros hűsége és megbízhatósága legendás volt, amikor 2005-ben pápa lett. Emlékszem, a feleségem bement a hálószobába, ahol még aludtam, és váratlan hírrel ébresztett azon az áprilisi reggelen: - Ratzinger bíborost most választották pápának! Arcomat a párnába fordítottam, és sírtam az örömtől - an megmagyarázhatatlan három napig tartó öröm. Az elsöprő érzés az volt, hogy az egyház kiterjesztette a kegyelmet és a védelmet. Valójában nyolc év gyönyörű mélységgel, evangelizációval és jövendölésekkel kedveskedtek XVI Benedek.

2006-ban meghívást kaptam énekelni Dal Karolnak a Vatikánban II. János Pál életének ünneplésére. XVI. Benedek jelen kellett volna lennie, de az iszlámra vonatkozó kijelentései világszerte szablyákat zúdítottak, és veszélybe sodorták az életét. Nem jött. De ez az ügy egy váratlan találkozást eredményezett XVI. Benedekkel már másnap, és az ő kezébe adhattam dalomat. Válaszából arra lehetett következtetni, hogy biztosan a zárt láncú televízión nézte az esti ünnepséget. Milyen szürreális és lehengerlő Szent Péter utódja jelenlétében lenni… és mégis, a váratlan eszmecsere teljesen emberi volt (olvasd el A kegyelem napja).

Pillanatokkal azelőtt néztem, amint a zarándokok énekére belépett a terembe, és szinte áthatolhatatlanul a rocksztárok fogadtatásától, felejthetetlen alázattal és derűvel bolyongott a folyosón – és azzal a legendás esetlenséggel, amely a kettő között kényelmesebb emberről beszélt. filozófiai könyvek, mint a bugyborékoló tisztelők. De bármelyik iránti szeretete és odaadása megvan soha kérdéses volt.

10. február 2013-én azonban döbbent csendben ültem, miközben hallgattam Benedek pápa bejelentését, hogy lemond a pápaságról. A következő két hétben az Úr egy szokatlanul erős és kitartó „most szót” mondott a szívemben (hetekkel azelőtt, hogy először hallottam volna Jorge Bergoglio bíboros nevét):

Most veszélyes és zavaros időkbe lépsz.

Ez a szó annyi szinten vált valóra, hogy több könyv szó szerinti megfelelőjét írtam ide, hogy eligazodjak az egész világra rászabaduló Nagy Vihar egyre alattomosabb vizein. De itt is Benedek szavai és tanításai világítótoronyként szolgáltak a viharban, biztos prófétai jelzőfényként és horgonyként a Most Igéhez és számtalan más katolikus apostolhoz szerte a világon (pl. Hiányzik a pápai próféta üzenete és a Előestéjén).

Péter utódjának elsőbbségét az Úr a felső teremben a legvilágosabban fogalmazta meg: „Te… erősítsd meg testvéreidet” (Lk 22:32). Ezt a prioritást Péter maga is újból megfogalmazta első levelében: „Mindig legyetek készen arra, hogy megvédjétek mindenkit, aki számon kér titeket a bennetek lakozó reménységért”1 Pet 3:15). Napjainkban, amikor a világ hatalmas területein a hit benne van A veszélye annak, hogy kialszik, mint egy láng, amelynek már nincs fűtőanyaga, a legfontosabb prioritás az, hogy Isten jelen legyen ebben a világban, és megmutassa a férfiaknak és a nőknek az Istenhez vezető utat. Nem akármilyen isten, hanem az Isten, aki a Sínai-félszigeten beszélt; ahhoz az Istenhez, akinek arcát felismerjük a „végig” tartó szeretetben (vö. Jn 13:1) – a keresztre feszített és feltámadt Jézus Krisztusban. Történelmünk jelen pillanatában az igazi probléma az, hogy Isten eltűnik az emberi látóhatárról, és az Istentől jövő fény elhalványulásával az emberiség elveszíti tájékozottságát, egyre nyilvánvalóbb pusztító hatásaival. Férfiak és nők Istenhez vezetése , a Bibliában megszólaló Istennek: ez az Egyház és Péter utódjának legfőbb és alapvető prioritása jelenleg. -Szentsége, XVI. Benedek pápa levele a világ összes püspökéhez, 10. március 2009 .; vatikán.va

Ennek ellenére még az ilyen hűséges pápáért érzett mélységes hála és gyász pillanatai sem áshatják alá Jézusba vetett hitünket – vagy a bizonytalan jövőt. Ő az, aki építi az Egyházat, „Az én egyházam” – mondta.

Amikor ezt látjuk a történelem tényeiben, nem az embereket ünnepeljük, hanem az Urat dicsérjük, aki nem hagyja el az egyházat, és aki meg akarta nyilvánítani, hogy ő a kő Péter, a kis botladozó kő révén: „hús és vér” igen nem üdvözít, hanem az Úr üdvözít azokon keresztül, akik test és vér. Ennek az igazságnak a tagadása nem a hit, nem az alázat pluszja, hanem az, hogy visszahúzódik az alázat alól, amely elismeri Istent olyannak, amilyen. Ezért a petrin ígéret és annak római történeti megtestesülése a legmélyebb szinten marad az öröm folyton megújuló motívuma; a pokol ereje nem fog érvényesülni ellene... - Ratzinger kardinális (XVI. POPE BENEDIKT), Közösségre hívják, az egyház megértése ma, Ignatius Press, p. 73-74

Ez visszhangzott Benedek utódjában is:

Sok erő próbálta és tesz ma is, hogy elpusztítsa az Egyházat kívülről és belülről is, de ők maguk is elpusztulnak, és az Egyház él és termékeny marad… Megmagyarázhatatlanul szilárd marad… királyságok, népek, kultúrák, nemzetek, ideológiák, hatalmak elmúltak, de a Krisztuson alapított egyház, a sok vihar és sok bűnünk ellenére, mindig hű marad a szolgálatban tanúsított hit letétjéhez; mert az egyház nem tartozik pápákhoz, püspökökhöz, papokhoz és a világi hívekhez sem; az egyház minden pillanatban kizárólag Krisztusé. - FRANCIS PÁPA, Homília, 29. június 2015 www.americamagazine.org

Biztos vagyok benne, hogy ez az a maradandó üzenet, amelyhez Benedek ragaszkodni szeretne, bármennyire is viharosak lesznek napjaink. Pápák és szüleink, gyermekeink és házastársaink, barátaink és ismerőseink jönnek-mennek… de Jézus most velem van, mellettem, és ez ugyanolyan biztos ígéret, mint bármi, amit Péternek mondott.

Íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. (Mt 28:20)

Amikor édesanyám néhány évvel ezelőtt elhunyt, én még csak 35 éves voltam, ő 62. A hirtelen jött elhagyatottság érzése tapintható volt, megzavarta. Talán néhányan ma is így érezhetik magukat – kissé elhagyatottan az Anyatemplomban az évszázad egyik legfényesebb lángjának kialudásával. De Jézus itt is így válaszol:

Elfelejtheti-e egy anya csecsemőjét, gyengéd lehet-e méhe gyermeke iránt? Még ha elfelejti is, én soha nem foglak elfelejteni. Lásd, a tenyerembe véstelek téged… (Ézsaiás 49:15-16)

Hiszen XVI. Benedek nem ment el. Most közelebb van hozzánk, mint valaha Krisztus egyetlen, misztikus testében.

Nem titkolhatjuk el a tényt
sok fenyegető felhő gyülekez a láthatáron.
Nem szabad azonban elveszítenünk a szívünket,
inkább meg kell őriznünk a remény lángját
él a szívünkben ...
– XVI. BENEDEK PÁPA, Katolikus Hírügynökség,
Január 15th, 2009